Melyek a galambborsóval kapcsolatos információk a galambborsó magjainak termesztéséhez?

Galamb borsó (Cajanus cajan), más néven Kongó vagy Gunga borsó, ázsiai őshonos, és a világ sok meleg és trópusi régiójában termesztik. Ez a rövid élettartamú évelő növény valóban kis cserjésekké nőhet és kiválóan alacsony sövényt vagy szélvédőt eredményez.

A galambborsó magjai nagy mennyiségű fehérjét és három fontos aminosavat tartalmaznak: lizint, triptofánt és metionint. Indiában a borsót lencsékkel kombinálják, hogy népszerű levest készítsenek. A Dominikai Köztársaságban és a Hawaii-szigeteken tartósított nők a konzervekhez használt magokat. A galambborsó íze tápláló és szemszerű.

A galambborsó magnövénytermesztéséről

A galambborsót a legtöbb olyan helyen lehet termeszteni, ahol sok a nap és nagyon kevés a fagy. Az USDA növényi keménységi térkép szerint a galambborsót a 9-15 zónában lehet termeszteni.

A legjobb eredmény érdekében 1 hüvelyk mély és 12 hüvelyk távolságra helyezze el a vetőmagot. A növények 10–15 napon belül csíráznak, és a hüvelyek négy hónapon belül megjelennek. A hüvelyeket frissen lehet megszerezni a borsóhoz, vagy hagyhatják a fán, amíg száraz nem lesz.

A galambborsó tenyésztési körülményeinek nem kell tökéletesnek lenniük, mivel ez az alkalmazkodó növény még a legszegényebb talajban és csak kis víz mellett is jól működik..

Többféle felhasználás a galambborsóra

A galamb borsóbokornak sok felhasználása van a fenntartható tájban. Egyesek a cserjét élő sövényként használják gyümölcsfák körül, mivel képesek nitrogént rögzíteni.

A ritka lombkorona akkor is kiváló, ha kisebb növények számára árnyékot szeretne adni, de a fény mégis átjuthat.

A hüvelyek, levelek és virágok kiváló állati takarmányt eredményeznek.

Ha nehéz talaja van, a galamb borsó cserjéjének mély taprootja megbonthatja a talajt és javíthatja annak általános minőségét.