A talajmikrobák és az éghajlat megismerkednek a talajmikróbák alkalmazkodásával
A Rhizobia nevű mikrobák egyike a természet talajában és a mezőgazdasági rendszerekben is a legfontosabb. Ezek bizonyos helyzetekben alkalmazhatók a különböző régiók számára. Ezek szimbiotikus kapcsolatokat alakítanak ki a különféle növényekkel, különös tekintettel a hüvelyesek kategóriájába. A Rhizobia segít ezeknek a növényeknek, például a borsónak és a babnak, megszerezni a szükséges tápanyagokat.
Ebben az esetben elsősorban nitrogénből áll, a legtöbb növénynek szüksége van erre a tápanyagra a túléléshez és a növekedéshez. Cserébe Rhizobia ingyenes otthont kap. A bab vagy más hüvelyesek termesztésekor a növény „táplálja” a Rhizobia szénhidrátokat, ami a szimbiotikus kapcsolat további aspektusa.
A mikrobák a gyökérzetben képződnek. Csomós struktúrákká válnak, úgynevezett csomók. A mikrobák így működnek minden éghajlaton és régióban. Ha a mikrobákat egy másik régióba szállítják, a folyamat folytatódhat, vagy a rhizobia nem működik. Mint ilyen, a talajmikrobák éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása helyzetek és helyek között eltérő.
Ha a Rhizobia aktív, akkor elsődleges feladata az, hogy megragadja a levegőből származó nitrogént és tápanyagvá alakítsa azt a talajban, amelyet a növények használhatnak, például a hüvelyesek családjának. A végeredményt nitrogénrögzítésnek hívják.
Ez az oka annak, hogy a növények, például a zöldbab és a borsó termesztése alig igényeljen kiegészítő nitrogén műtrágyát, vagy pedig ne. Túl sok nitrogén okozhat gyönyörű lombozatot, de korlátozhatja vagy megállíthatja a virágzást. Hasznos egy hüvelyes családi növényekkel történő ültetés, mivel elősegíti a nitrogén felhasználását.
A talajmikróbák és az éghajlat törzsei
A mikrobák és a Rhizobia csoportjai nem mindig képesek alkalmazkodni egy korlátozott területen. A törzseket azonos mikrobáknak azonosítják, amelyek hasonló genetikával rendelkeznek. A tudósok felfedezték, hogy az ugyanazon a kis országon belüli törzsek különböznek abban, hogy mennyire alkalmazkodtak a változó éghajlati viszonyokhoz.
A rövid válasz az, hogy a talajmikrobák némely éghajlati alkalmazkodása lehetséges, de nem valószínű. Különböző éghajlati viszonyok között a mikrobák inkább alvó állapotba kerülnek.
