Mik a Stomata Stoma növény pórusai és hogyan működnek?
A növényeknek szén-dioxidot kell felvenniük. A szén-dioxid a fotoszintézis nélkülözhetetlen része. A napenergia energiává alakítja cukorré, amely elősegíti a növény növekedését. A Stomata ebben a folyamatban segíti a szén-dioxid betakarítását. A sztóma növényi pórusok a növény kilégzésének változatát is biztosítják, ahol vízmolekulákat szabadítanak fel. Ezt a folyamatot transzpirációnak nevezik és fokozza a tápanyagfelvételt, lehűti a növényt és végül lehetővé teszi a szén-dioxid belépését.
Mikroszkopikus körülmények között a sztóma (egyetlen sztóma) kicsi, vékony ajkú szájnak tűnik. Valójában egy védőcellának nevezett cella, amely megduzzad, hogy bezárja a nyílást, vagy leereszkedik, hogy kinyissa. Minden alkalommal, amikor a sztóma kinyílik, víz szabadul fel. Ha bezáródik, a víz visszatartása lehetséges. Gondos egyensúly, ha a sztómát elég nyitottan tartja a szén-dioxid betakarításához, de elegendően zárva van ahhoz, hogy a növény nem szárad ki.
A növényekben lévő sztóma lényegében hasonló szerepet játszik a légzőrendszerünkben, bár az oxigén bejuttatása nem célja, hanem egy másik gáz, szén-dioxid.
Növényi sztóma információk
A Stomata reagál a környezeti útmutatásokra, hogy megtudja, mikor kell kinyitni és bezárni. A Stomata növény pórusai érzékelik a környezeti változásokat, például a hőmérsékletet, a fényt és az egyéb jeleket. Amikor a nap felkel, a sejt kezd feltölteni vízzel.
Amikor a védőcellu teljesen megduzzad, a nyomás felhalmozódik, létrehozva egy pórusokat, és lehetővé téve a víz kijutását és a gázcserét. Amikor a sztóma bezáródik, az őrsejteket káliummal és vízzel megtöltjük. Ha a sztóma nyitva van, akkor káliummal töltik fel, majd vizet áramoltat be. Egyes növények hatékonyabban tartják sztómájukat nyitottan nyitva tartva, ahhoz, hogy bejuthassanak a szén-dioxidba, de csökkentsék az elvesztett víz mennyiségét.
Noha a transzpiráció a sztóma fontos funkciója, a szén-dioxid-gyűjtés szintén létfontosságú a növény egészségéhez. A transzpiráció során a sztóma eltávolítja a fotoszintézis melléktermékét - az oxigént. Az összegyűjtött szén-dioxidot tüzelőanyaggá alakítják tápcellák előállításához és más fontos fiziológiai folyamatokhoz.
A sztómát a szárok, levelek és a növény más részeinek epidermisében találják meg. Mindenütt vannak, hogy maximalizálják a napenergia betakarítását. A fotoszintézis végrehajtásához a növénynek 6 vízmolekulára van szüksége minden 6 molekulára. Rendkívül száraz időszakokban a sztóma zárva marad, de ez minimalizálhatja a bekövetkező napenergia és a fotoszintézis mennyiségét, csökkent energiát okozva.
