Növényszaporítási tippek az esetleges gyökerek szaporításához
Az esetleges gyökerekkel rendelkező növényeknek extra élük van a hagyományos gyökérzettel rendelkező növényeknél. A gyökérzetnek a növénynek olyan részeiből történő kihajtása, amelyek nem valódi gyökerek, azt jelenti, hogy a növény többféle módon meg tudja terjeszkedni és elterjedni. Ez növeli a túlélés esélyét, valamint a növekedés és bővülés képességét.
Az esetleges gyökérrendszerekre példa lehet a borostyán szára, a gyorsan terjedő zsurló rizóma vagy a rezgő nyárfa fákból származó gyökerek, amelyek összekapcsolják a ligeteket. Az ilyen gyökérnövekedés fő célja az, hogy elősegítse a növény oxigénellátását. Ez hasznos az áradásokra hajlamos területeken, vagy ahol a talaj gyenge és szélsőséges.
Véletlen gyökerekkel rendelkező növények
Sok növénytípus létezik, amelyek véletlenszerű gyökereket használnak a növekedési és túlélési esélyük javítására. A tölgy, a ciprus és a mangrove olyan fák, amelyek véletlenszerű gyökereket használnak a liget stabilizálásához, az erőforrások szaporításához és megosztásához..
A rizs olyan alapanyag, amely növekszik és elterjed a rizóma véletlenszerű gyökerein. Páfrányok, klubmoha és a már említett zsurló olyan föld alatti szár által terjedt, amely véletlenszerű gyökereket idéz elő.
A véletlenszerű gyökérnövekedés rendkívül nyilvánvaló a fojtogató füge esetében, amelyek ezt a gyökérfajtát támasztják alá. Ezek a gyökerek nagyobb lehet, mint a főfa és a nagyobb növényekre terjedhetnek, és átölelik őket, hogy támogassák a füget, mivel a fény felé húzódik. Hasonlóképpen, a filodendron véletlenszerű gyökereket hoz létre minden csomópontnál, amelyek segítenek a mászásban és az erőforrások összegyűjtésében.
Az esetleges gyökerek szaporítása
A véletlenszerű gyökereket hajtássejtekből állítják elő. Ezek akkor alakulnak ki, amikor az őssejtek vagy axilláris rügyek megváltoztatják a rendeltetést, és megoszlanak gyökérszövetre. A véletlenszerű gyökérnövekedést gyakran alacsony oxigénkörnyezet vagy magas etiléntartalom ösztönzi.
Az esetleges szárok fontos módszert jelentenek a különféle növények klónozására és szaporítására. Mivel a gyökerek már ezen a száron vannak, a folyamat még könnyebb, mint a gyökérzet növekedése. A hagymák a szárszövetből készült tároló organizmus klasszikus példája, amely véletlenszerű gyökereket termel. Ezek a hagymák idővel gömbölyöket generálnak, amelyeket el lehet osztani a szülői hagymától és új növényként elindíthatják.
Más növényeket, amelyek gyökerei vannak a felszíni szárakon, szaporítják a jó gyökérnövekedésű szárnak egy csomópont alatt történő levágásával. A gyökérterületet talajmentes közegbe, például tőzegbe ültesse, és tartsa mérsékelten nedvesen, amíg a gyökerek meg nem nőnek és el nem terjednek.
Az esetleges gyökerek szaporítása gyorsabb klónozási módszert biztosít, mint a dugványok, mivel a gyökerek már vannak jelen és nincs szükség gyökérhormonra.
